Rég nem írtam. Sok-sok gondolat forog bennem. A témák, amik foglalkoztatnak nem túl népszerűek. Ilyen a "teljes élet" témája is. Mi a teljes élet? Ilyen címeket olvashatunk, hallhatunk:
Teljes élet - végtag/ok nélkül; - lép nélkül; - műszívvel; - Down szindrómásan; - látás nélkül; szervtranszplantáció után; művesekezeléssel; és még sorolhatnám. Ha végiggondoljuk ezeket az élethelyzeteket, első olvasásra már felrémlik néhány szituáció, mely szinte kizárja a teljes életet. Miért? Mert sok olyan mindennapos dolog van, amihez segítséget KELL kérniük. Ehhez jöhet még az a helyzet, amikor maga az élet - az életben maradás - függ valamitől: gyógyszerszedéstől, energia ellátástól (pl. "műszív" esetén), rendszeres orvosi beavatkozástól (pl. művesekezelés) és talán a legtöbb esetben egy segítőtől. Ez a helyzet pl. értelmi fogyatékosok esetén, súlyos mozgáskorlátozottak esetén.
Szerintem a teljes élet akkor valósul meg, amikor az ember saját maga a saját képességeivel, erejével, munkájával önálló életvitelre alkalmas, magát képes fenntartani (anyagilag is), saját ügyeiben eljárhat, magáról teljeskörűen dönthet és nem szorul olyan kezelésre, melynek - akár átmeneti - elmaradása életveszélyt okoz. Ha mindezek teljesülnek akkor teljes egy élet. Máskülönben "csak" életről beszélhetünk.
Utolsó kommentek