Üdvözletem Doktor Úr!

Tetszik a blogja, remélem sok bejegyzést olvashatunk majd öntől.

Érdekelne, hogy önnek hogy oszlik meg az altatóorvosi és intenzív osztályos munkája? Hol tölt több időt? Ahol ön dolgozik, ott van külön sürgősségi osztály, vagy traumatológusok, esetleg önök fogadják a sürgős eseteket?

Azért aki ilyen zsigerből említi a Paris-Roubaix-t, az előtt le a kalappal. Minden évben nézem. : )

Inspector Callahan: Kösz. Jelenleg az intenziv osztályon dolgozom, ott vagyok u.n. osztályos orvos. Az intenziv és az anesztézia között u.n. forgórendszerben dolgozunk, 3-6 havonta váltjuk egymást. A sürgősségi osztály veszi fel ill. fogadja a betegeket.
NCurse: nagyon kedvelem az országúti kerékpárversenyeket, kedvencem a fent nevezett mellett persze a Tour és a Giro. Sajna alig jut időm nézni.

Sokszor van ellentmondás a tervezett műtét nagyságrendje és a beteg általános állapota között. Példa: kicsi, panaszokat nem okozó, csak esztétikailag kifogásolható köldöksérv 80 év feletti, cukorbeteg, szívizominfarktuson már átesett betegen, aki fél kb. 30 méter sétálás után már komoly légszomjjal küzd. Hogyan fogja bírni a műtéti megterhelést? Mérlegre kell helyezni: egyrészt: a műtét előnyeit= nem látszik majd az a kb. közepes diónyi dudor a hasfalon; és a műtét okozta esetleges problémákat= felborult szénhidráthártartás, szívgyengeség, legrosszabb esetben ismételt szívizominfarctus. Ki dönt? Elvileg a beteg. Szerintem egy a betegségeiről kellően felvilágosított betegben fel sem merülhet pl. ez a műtét.

Tisztelt zslog!

Én jövőre érettségizem, és majd orvosi karon szeretnék továbbtanulni. Előtte azonban szeretnék kissé "belülről" megismerkedni ezzel a hivatással. Egyik ismerős ajánlotta, hogy menjek el kórházba önkéntesnek. Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy mennyire látják szívesen a kórházak az ilyen személyeket, egyáltalán van-e ilyen lehetőség minden kórházban? (Hozzánk egy kis vidéki kórház van legközelebb 6 osztállyal : AITO, bel-,seb-, gyerek-, krónikus bel-, szülészet). Egy önkéntesre kb. milyen feladatok várhatnak?

Szerintem mindenkeppen erdemes elmenni onkentesnek kb fel-egy evet, mielott eldontod, mivel is szeretned toteni az eleted hatralevo reszet.
Egy szakkepzes nekluli emberre segedapoloi munkak varnak: agyazas, meg effelek. Ha jo fejek az apolok (de foleg az osztalyos foapolo) megtanitanak apoloi feladatok elvegzesere is, pl: vervetel...

MedSmile: kb.20éve dolgozom kórházban. Még nem hallottam u.n. önkéntes munkásról. Ez a szó számomra azt jelenti, hogy valaki ingyen dolgozik. Ha kórházi tapasztalatot akarsz szerezni, tényleg segédápolónak vagy műtősfiunak érdemes elmenni dolgozni. Más munkára szakképzettség hiánya miatt nincs lehetőség. A legfontosabb kérdés annak eldöntése, miért akarsz orvos lenni. Bár nem ezt irtad, hanem azt, hogy orvoskaron akarsz továbbtanulni.

Természetesen orvos szeretnék lenni, csak helytelenül fogalmaztam.

Nehéz kérdés ez, de azért szeretnék orvos lenni, mert úgy érzem ebben a hivatásban meg tudnám állni a helyem. Szeretnék segíteni másokon, és érezni azt, hogy amit csinálok az hasznára van valaki(k)nek. Vonz az is, hogy közvetlen hatással lehetek más emberek életére, valamint tudományos munkát is lehet végezni.

Az imént kimaradt:
Szeretném megkérdezni, hogy ön mi okból lett orvos, illetve a többieket, hogy miért jelentkeztek orvosi egyetemre, és miért szeretnének azzá válni.

Negyedik éve vagyok medikus és már gimi harmadikban tudtam, hogy az orvosi pályát választom, de a mai napig nem voltam "önkéntes". Més egy medikust is nehezen engednek mifelénk beteghez, nemhogy egy laikust.

Ha érdekel a pálya, ne habozz, szerintem megbánni semmiképpen sem fogod.

Én nem melékszem, hogy valaha is más szerettem volna lenni, mint orvos. Már a gimit is úgy válaszottam, hogy biológia-latin szak jó legyen az orvosira. Nem bántam meg. Sajna kis hazánkban nincs igazán preztizse ennek a szakmának. Nincs megfizetve, sok munka és még több szokásjogból, szabályokból, törvényekből és pénzhiányból álló fal, amit nem lehet áttörni. Illetve néha lehet. De a siker az fantasztikus érzés. A segítségnyújtásnak ezen formája - miután u.n. teljesen egyedi, egyénre szabott - minden egyes alkalommal a szükségletek, lehetőségek újragondolását és egyedi megítélését is jelenti, azon a "nem elhanyagolható" tényen túl, hogy néha szó szerint életet lehet menteni. A medikusokat régebben is nehezen engedték beteg közelébe, de nagyon jól meg lehetett találni a módját, hogy segítsünk, tanuljunk. Legalapvetőbb a hozzáállás.

Kedves Zslog!
Masodeves orvostanhallgato vagyok Budapesten, es masodeveskent tul vagyok a nyari apolastan gyakorlaton.
Szerencsere nagyon jo korhazba kerultem, es azon belul is a legjobb osztalyon kezdtem. Ezalat ertem azt, hogy az ott dolgozok nyitottak voltak rank, es minddenfelere megtatnitottak, amit egy apolonak tudni kell. (Nem csak az agyazast...)
Egesz nap betegek mellett voltunk es rendesen megdolgoztattak minket szerencsere.
A legkor annyira megtetszett, hogy meg evkozben is visszamentem dolgozni 1-1 napra (sajnos fizetes nelkul, de akkor a tapasztalatzerzes tobbet ert).

Altalanos iskola vege fele dontottem el, hogy orvos leszek. Talan azert, hogy segitsek az embereken, de nem tudnam pontosan meghatarozni.
Erettsegi utan volt egy kiteresem muszaki iranyba es dolgoztam mindenfelet itt-ott, de csak az orvosi palya mellett maradtam.

MedSmile: Nagyon örültem az info.-knak. Anno én is igy kezdtem, de akkor első év végén volt az ápolástan gyakorlat. Vissza kellene járnod pl. éjszakás nővérnek, vagy 7végére nappalozni a tanulás mellett, igy még több gyakorlatot szerezhetnél és még lenne 1kis zsebpénzed is. Azt hiszem nyitok egy kommentet a medikusévekről.

Meg mindig elso" e'v ve'ge'n van a'pola'stan gyakorlat, ma'sode'veske'nt eze'rt vagyok tu'l rajta. Elne'ze'st, de nincsenek e'kezetek a billentyu"zetemen. :)
Szerencsere bent tolthettem 1-2 e'jszakat a ko'rha'zban. Volt szerencse'm kiprobalni a 24 o'ra'z'ast is.

MedSmile: a medikusévekről szóló "agyalgásom" is ajánlom. Melyik egyetem a szerencsés?

SOTE :)

MedSmile: én is exSOTE. II.évfolyamfél. Ugorjunk át a "medikuskommentembe".