Tapasztalt orvos kezdő blogja

Aggódni kezd a főváros, így hát terveket kovácsol. Csakhogy a kovácsot(kat) nem kérdezi meg: a fővárosi kórházak vezetőit. Ha tényleg járvány lesz, akkor szükségessé válhat u.n. influenzaosztályok megnyitása. Ehhez üres ágyak és személyzet kell = csak ezeken az osztályokon dolgozó nővérek, orvosok, takarítók, beteghordók, stb. Most, hogy finanszírozási okokból bizonytalanná válhat a nem sürgősségi betegek ellátása egy esetleges járvány belökheti a kórházakat a szakadékba. Hacsak: a közterületfelügyelők, vízműdolgozók, rendőrök, buszvezetők nem állnak be önkéntesnek a kórházak ezen osztályaira. AHOL TUD, SEGÍT alapon.

Az internet valamelyik keresőjébe beírva a "védőoltás" szót szinte mindent megtudhatunk az oltásokról. Az idegen nyelven értőknek még könnyebb dolguk van. Sosem volt könnyebb hozzájutni a tájékoztatáshoz. Mégis nap mint nap keressük a választ: olta(t)ni vagy nem olta(t)ni? Miért? Mert nem tudjuk kinek higgyünk! Ne adjuk fel a szabad választás lehetőségét. Próbáljunk "független" információt keresni. A döntés a miénk: mérlegelni kell a betegség okozta panaszok és annak szövődményei ÉS az oltás kiváltotta hatás (= a betegség kórokozója elleni immunvédelem) és annak szövődménye között. A gondos mérlegelés az oltási szövődmények ismerete nélkül lehetetlen. Tehát a célba vett védőoltás mellékhatásairól és szövődményeiről kell információt keresni. Probléma lehet egy frissen előállított oltóanyag mellékhatás/szövődményeinek megismerése: kevés ember kapta az oltóanyagot és rövid idő áll rendelkezésre a "próbaoltások" és a tömeges oltások között. A szövődményekről itt is olvashatunk.

Általam igen kedvelt és nagyra tartott Bujtor művész úr (a médiából kihalászható információk alapján) szerintem szepszissel - annak is a legsúlyosabb formájával küzdhet. Drukkolok neki. Nagy meccs lesz. Bizakodom szervezete erejében. Remélem, Ötvös Csöpi most is a győztes oldalon áll.

Kínában egy várost lezártak   pestis - fekete halál miatt. Még mindig vannak pestisre u.n. endémiás területek a világon. A betegséget a járványügyi szervezetek gondosan regisztrálják és követik. A régi járványok kutatása számos, a betegséggel kapcsolatos kérdést tisztázhat. Korunkban is komoly fertőzések alakulhatnak ki. Felismerése illetve a diagnózis felmerülésekor azonnal megkezdett antibiotikum adással a  betegség jól gyógyítható. A gyors megbetegítő képesség és gyors terjedés a biológiai fegyverek arzenáljába sorolta a kórokozót. Védőoltás kifejlesztésére is folynak kutatások.

Kórházi orvosként dolgozom. Itt gyakorlatilag minden nap munkanap: hétvégén és ünnepnapokon is sok beteget kell ellátni.

Minap kaptam hírt: lakóhelyem önkormányzata 10 napos ügyintézési szünetet tart. Azt már ismerjük, hogy létezik pl. a bíróságokon u.n. ítélkezési szünet; az óvodában vannak u.n. nevelés nélküli munkanapok, amikor a gyerekeket nem fogadják (legutoljára pl. az 5 hetes  nyári szünet előtt 10 nappal); az Országgyűlés is nyári szünetet tart.

Elgondolkodtam: MI LENNE, HA az egészségügyben is rendszeresen lenne gyógyítás nélküli munkanap. Bemennék, szakirodalmat olvasnék, készülnék pl. a tervezett előadásomra. Legvégső esetben tudományos előadásokat néznék/hallgatnék meg. Szép álom lenne.

Részt vettem egy MRSA-val foglalkozó összefoglaló rendezvényen. Néhány gondolat:

Az u.n. kolonizált kórházi betegek (a baktérium kis csíraszámban jelen van, de gyulladást nem okoz) 30-50%ában megjelenik a fertőzés=a gyulladással (a baktérium kórokozó) is járó betegség. Léteznek u.n. endémiás kórházak, ahol az MRSA előfordulása az országos átlaghoz képest  magasabb - de a kórházakat nem nevesítették.

Az MRSA kimutatása u.n. hagyomásnyos bakteriológiai módszerrel 48-60 óra és kb. 150-300Ftba kerül. Modern, u.n. PCR technikával kb.2 óra és 6000Ft. De van kb. 75 perc alatt visszakapott lelet kb. 11000Ft-ért.

Az MRSA szűrést és kezelést még mindig nem finanszírozza az egészségbiztosító. Ugyanannyit térít egy szokványos baktérium okozta tüdőgyulladás kezelésért, mint az MRSA okozta tüdőgyulladás kezeléséért - aminek a csak az antibiotikum költsége nagyságrenddel lehet magasabb és a kórházi kezelés is legalább másfélszer hosszabb. Ehhez még hozzájön az u.n. izolációs kórházi elhelyezés és a védőeszközök költsége.

A linezolid egyedi import listáról ismét elérhető Magyarországon.

 A világszerte jól érezhető hatását éppen kiteljesítő gazdasági válság idején sikerült néhány influenza vírusnak - megfelelő gazdaszervezetet találva - önmaga tulajdonságait előnyösen megváltoztania és az emberi szervezetben gyors szaporodásnak indulnia. Mindez háttérbe szorította a jóléti államokban az egyre-másra csődbejutó cégek és a fokozódó munkanélküliség híreit. A napi sajtó már nem a bankokkal és a multik csődeljárásaival, hanem a halálozással és az újinfluenza kórokozókkal foglalkozik. (A WHO az eddig még nem tapasztalt fokozatú járványriasztást is kiadta). Az emberek pedig - egészséges ösztönöktől vezérelve aggódnak (esetleg félnek). Féltik maguk és szeretteik egészségét. Talán visszatér a mindennapok aggodalmai közé az életben tényleg fontos dolog az EGÉSZSÉG. Vigyázzunk magunkra. Nem nagy baj, ha nem tudunk minden évben új telefont - autót venni. Nem a legtrendibb ruhákat viseljük. Nem járunk luxusnyaralásra. Szerényebb és szegényebb körülmények között is lehet élni és tenni az egészségért.

Évente körülbelül 400 beteget kezelünk osztályunkon. Az intenzív osztály profiljának (súlyos, kritikus állapotú betegek) megfelelően a betegek 25-30%-át elveszítjük. Mi, az ott dolgozók inkább úgy mondanánk: a betegek 70-75%-ának állapotát stabilizálni tudjuk és ezen betegeink kb. 60-70%-a javuló, gyógyuló állapotban távozik osztályunkról.

A legnehezebb feladatok egyike a beteg és a hozzátartozók felvilágosítása: a beteg állapotáról, a kezelési lehetőségekről és a betegség kimeneteléről. Érthetően, összefoglalva  megfogalmazni a kritikus, életveszélyes állapotot. Éber tudatú betegnél a beteg számára érhetően elmondani a kezelés lényegét és lehetőségeit. Számomra ez a legnehezebb. A "vesztésre álló" betegek esetében az okot és okozatokat valamint a következményeket összefoglalni "emberéletben". Reálisan és az igazat mondva. Sokszor ez azt az üzenetet viszi a hozzátartozóknak: nem akarjuk a beteget jobb állapotba hozni. DE az igazság az, hogy nem tudjuk. Tudásunk és lehetőségeink birtokában sem tudunk a beteg állapotán javítani. U.n. traumatológiai profilú intenzív osztályon ez talán könnyebben mehet: elgázolta egy autó, eltört, összezúzódótt, ki kellett venni, hosszas, heroikus műtét után, stb. elfogadhatóbb a beteg elvesztésének közel biztos tudata. Általános, nem baleseti  intenzív osztályon nincsenek ilyen előzmények. A fiatal, hirtelen kritikus állapotba kerülő betegek esetében - annak okától (pl.szívizominfarktus, cukorbetegség felborulása, súlyos vérzéses állapot) függően könnyebb és talán egyszerűbb a kommunikáció. Az idős, sokszoros ( gyakorlatilag minden szervet érintő) megbetegedésben szenvedő, esetleg hetek óta fokozatosan romló állapot után kritikussá váló helyzetben intenzív osztályra került betegek esetén érthető összefoglaló vélemény adása igazi próbatétel. Hitetlenkedés, el nem fogadás fogad a másik oldalon. A beteg részéről a betegségek stádiumának be nem látása mindennapi problémáink közé tartozik.

Felteszem a kérdést: a korrekt felvilágosítás és a kimenetel közel biztos tudata vagy a megalapozatlanul reménytkeltő - de ezzel együtt jótékony bizakodást sugárzó véleményt támogatnák? Melyiket miért? Köszönettel venném a hozzászólásokat.

Kép címe: Utolsó kérdés.

A közelmúltban kezeltünk egy olyan beteget, akinek szinte minden szerve már valamilyen betegség által kisebb-nagyobb mértékben érintett volt: pestiesen a feje búbjától a lába ujjáig minden szerve rosszul vagy elégtelenül funkcionált. Aggódó családja nagyon nehezen - időnként egyáltalán nem - tudta elfogadni a tényt: ilyen sokszervi funkciózavar esetén a javulás igen esetleges. Próbálták szerettük egy-egy szervét külön kiemelve a valóságnál jobb "színben feltüntetni". Szervenként próbáltak u.n. specialistához fordulni: szívgyógyász; tüdőgyógyász; stb. A hosszú intenzív osztályos kezelés során sem javuló állapotot is az optimizmus felől közelítve = nem is romlik oldaláról szemlélték. A összkép sajnos igen rossz maradt: a beteg nem volt jobban. Nem tudták a családtagjukat egy nagy betegként tekinteni, csak mint pl. szívbeteg, tüdőbeteg, stb. Talán a szeretetük nem engedte befogadni a valóságot.

 Esti híradóban hallottam: Minden beteget külön nővérnek kell gondoznia az országos kórházak intenzív osztályain. Ez az egyik feltétel, aminek meg kell majd felelniük a kórházaknak májustól. Azt is szabályozzák, hogy melyik osztályon hány orvosnak kell majd dolgoznia. Az egészségügyi miniszter szerint a kórházaknak nem lesz kibúvó, amelyik nem teljesíti a feltételeket, attól szeptembertől megvonják a támogatást.

 A miniszter azt mondja, az új feltételek alól nem lesz kibúvó. 

„Nem lesz ideiglenes működési engedély, nem lesz ellátási érdek hanem valaki vagy megfelel a minimum feltételeknek és akkor szerződik vele a biztosító, vagy nem felel meg, és akkor nem szerződik vele a biztosító” – mondta Székely Tamás egészségügyi miniszter.

Most én is kérdezek: miből fogja fizetni a kórház a megemelt kötelező nővér és orvoslétszám bérét? A 70%-os bázisfinanszírozásból? Ha nem szerződik a kórházzal a "biztosító", mi lesz a beteggel? A mi szakmánk - intenzív aneszteziológia - az egyik leginkább érintett szakterület. Honnan kerítenek a kórházak intenzív osztályonként 15-20 intenzív szakasszisztenst és 5-10 intenzív orvost? A kórházak tisztességes finanszírozása alól MIÉRT van kibúvó? Egyébként a minimum feltételek eddig is rögzítve voltak.