Tisztelt Hallgatóság!
Megtiszteltetés számomra a felkérés, hogy Dr Flór Ferenc születésének 198. évfordulóján elmondhatom gondolataimat.
Valóban megtiszteltetés, mert a kórház megnyitásakor ötödévesen műtőssegéd, majd államvizsgára készülő hatodéves voltam itt. Aztán afféle céhlegényként számos neves tanítómester iskoláját kijártam más kórházakban és bár kilencedik éve dolgozom vállalkozóként itt, mindeddig inkább a különbség hangsúlyozását, kirekesztést éreztem, holott céljaink közösek: egy jobb, a legjobb kórház megteremtése.
Ma, amikor az egészségügy átalakítása zajlik és néha a jégtáblák közé szorulónak érezzük magunkat, amikor békében, nem forradalomban, bár folytonos forrongásban élünk és néha már hitünket veszítjük, vajon érdemes-e még maradnunk?
Ma mit jelent nekünk névadónk?
Semmit. - Ha nem ismerjük az életét.
Erdélyben, Váradolasziban született 1809-ben. huszonöt évesen sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerzett. Orvosi értekezését elsőként védte meg magyar nyelven. Három évvel később a Rókus Kórház főorvosa, majd tíz év múlva az igazgatója és Pest tiszti főorvosa lett. 1838-ban, a nagy árvíz idején Wesselényivel maga is részt vett a mentésben, sőt a reanimáció (újraélesztés:zslog) művelője és ismertetője is lett. Sebész, szemész, sőt belgyógyász, aneszteziológus is volt, az első, aki cloroform narcosist vezetett be a forradalom hadseregénél.
A honvédelem egészségügyi kormánybiztosaként felmérte a műszer- és gyógyszerigényt, fejlesztési tervet dolgozott ki, növelte a honvédorvosi kar létszámát, új szolgálati szabályzatot adott ki és rendezte a honvédorvosok zsoldját.
A sebesült vagy beteg hadifoglyok ugyanolyan ellátást kaptak, mint a honvédek s azonos feltételekkel kerültek a tábori egészségügyi intézményekbe. A fogoly egészségügyi dolgozók önkéntesként fizetésért vehették ki részüket a betegellátásban.
Ezek csak általam kiragadott részletek. Ki-ki még számos érdekességet fedezhet fel magának az Ő életében.
Azért ragadtam meg ezeknél, mert talán még nehezebb körülmények, egy zajló forradalom alatt történtek meg. A jutalom börtön, majd számüzetés, míg 1861-ben ismételt pesti tisztifőorvosi kinevezés lettek.
Ma nem forradalmat élünk, ez könnyíti, talán nehezíti is sorsunkat.
Nézzük, mit is tett Flór Ferenc?
Felmérte a lehetőségeket.
Felmértük már, hogy milyen lehetőségeink vannak a betegellátási protokollok és a szűkülő anyagi erőforrások összeegyeztetése révén?
Felmértük, hogy egyéni érdekeinket hogy hozhatjuk összhangba másokéval?
Felmértük, hogy hová szeretnénk eljutni, milyen áron és mikorra?
Felmértük, hogy a velünk szembeni elégedetlenség okai tényleg nem mi volnánk?
Felmértük minden lehetőségünket már?
Ha igen, nézzük mi követzezett Flór Ferencnél:
Fejlesztési tervet dolgozott ki. " Növelte a honvédorvosi kar létszámát, nőket vont be az ellátásba, mindenkinek, még az ellenségnek is azonos ellátást nyújtott és rendezte a honvédorvosok zsoldját."
Nekünk milyen fejlesztési tervünk van? Megelégszünk az 'így szoktuk' középszerüségével?
Fel kell mérnünk a lehetőségeinket és fejlesztési tervünknek kell lenni.
Ha ezek megvannak már, jó úton haladunk, ha még tisztázatlanok az egyéni- kisebb és nagyobb közösségek előtt, a kórház egészét bezáróan, akkor sörgősen meg kell teremtenünk, ha Dr Flór Ferenc követői is akarunk lenni, nem csak egy városszéli kórház dolgozói.
A történelem mindig azokra emlékezik, akik merészek voltak és nem említi azok nevét, akik fentről várták a segítséget, de maguk semmit sem tettek érte.
Legyünk bátrak, próbáljuk megcsinálni a magunk forradalmát Dr Flór Ferenc példáját követve a lehetőségek felmérésével, tervszerüen. Ehhez kívánok sikert mindannyiuknak!
Utolsó kommentek