Mindennapos problémáról szólnék néhány szót: az egészség-fegyelem avagy az egészségügyi magatartás. Fiatal diabeteses beteg ⇒ cukorbeteg. Betegsége több, mint 30 éve ismert- 15 éve inzulinnal kezelik. Ismeri a betegség minden "csínját-bínját-búját-baját". Többszörös szövődményeken túl van már. Mégis: ismételt cukorháztartás felboruláskor többszöri családi és dokumentált orvosi kérés, tanács ellenére csak akkor került kórházba, amikor állapota kritikussá vált és nem tudott tiltakozni a kórházba szállítás ellen. MIÉRT? Tapasztalatból tudja, ha az anyagcsere felborulás átjut egy bizonyos határon, kórházi kezelés nélkül nem javítható az állapota. Ezen a határon már minimum 36 órája túl volt. Orvost többször hívott - hívatott magához, de a fekvőbeteg gyógyintézeti kezelést - az állapotromlás elején ez lehetett volna akár csak 6-8 óra is - több esetben elutasította. MIÉRT? Nem volt egyedül maradó kicsi gyerek vagy magára maradó ápolásra szoruló családtag, elintézetlen igen fontos dolog. Szerető, aggódó család volt. Azt mondták: makacs. Elnézést, de én inkább úgy fogalmaznék: buta.
Utolsó kommentek