Mi/én minden nap Értük dolgozunk. A BETEGEKkel.
II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993-tól február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”
A szenvedés (=betegség) okát felderíteni, szerencsés esetben meggyógyítani, kezelni; ha ez nem lehetséges - a szenvedést megszűntetni, de legalább enyhíteni: ez a FELADAT.
A kórház betegszobáit járva itt-ott Petőfi sorai jutnak az eszembe:
"Egy gondolat bánt engemet
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll."
De itt van az ez évi ""ügyeletes"" katasztrófa: a haiti földrengés. Nézem a képeket, képsorokat, látom a mérhetetlen szenvedést, kínt és a nélkülözést; a utcán a halottak százainak temetetlen testét és a tömegsírokba szórt testeket. Mintha háborús felvételeket néznék. Hallgatom az ott segítő egészségügyi dolgozók beszámolóit: súlyos sérülésekkel csak napok, 1 hét után ellátáshoz jutó emberekről. Itt, mi el sem tudjuk képzelni szenvedéseiket.
Már lecsendesült a média Haitiről. Már nem hír. Már "csak" betegek vannak. Várnak az ellátásra és a gyógyulásra.
Nálunk is nagyon gyatra a helyzet. Egyre kevesebb az ellátásra kapott finanszírozás. De ezt a betegek nem tudják. Itt-ott 1-1 újságcikk: a korlátozott ellátásról és a beteglisták növekedéséről. Most mindenki várja a "megújulást", a fordulatot. Én 20 éve várom.
Utolsó kommentek