Évente körülbelül 400 beteget kezelünk osztályunkon. Az intenzív osztály profiljának (súlyos, kritikus állapotú betegek) megfelelően a betegek 25-30%-át elveszítjük. Mi, az ott dolgozók inkább úgy mondanánk: a betegek 70-75%-ának állapotát stabilizálni tudjuk és ezen betegeink kb. 60-70%-a javuló, gyógyuló állapotban távozik osztályunkról.

A legnehezebb feladatok egyike a beteg és a hozzátartozók felvilágosítása: a beteg állapotáról, a kezelési lehetőségekről és a betegség kimeneteléről. Érthetően, összefoglalva  megfogalmazni a kritikus, életveszélyes állapotot. Éber tudatú betegnél a beteg számára érhetően elmondani a kezelés lényegét és lehetőségeit. Számomra ez a legnehezebb. A "vesztésre álló" betegek esetében az okot és okozatokat valamint a következményeket összefoglalni "emberéletben". Reálisan és az igazat mondva. Sokszor ez azt az üzenetet viszi a hozzátartozóknak: nem akarjuk a beteget jobb állapotba hozni. DE az igazság az, hogy nem tudjuk. Tudásunk és lehetőségeink birtokában sem tudunk a beteg állapotán javítani. U.n. traumatológiai profilú intenzív osztályon ez talán könnyebben mehet: elgázolta egy autó, eltört, összezúzódótt, ki kellett venni, hosszas, heroikus műtét után, stb. elfogadhatóbb a beteg elvesztésének közel biztos tudata. Általános, nem baleseti  intenzív osztályon nincsenek ilyen előzmények. A fiatal, hirtelen kritikus állapotba kerülő betegek esetében - annak okától (pl.szívizominfarktus, cukorbetegség felborulása, súlyos vérzéses állapot) függően könnyebb és talán egyszerűbb a kommunikáció. Az idős, sokszoros ( gyakorlatilag minden szervet érintő) megbetegedésben szenvedő, esetleg hetek óta fokozatosan romló állapot után kritikussá váló helyzetben intenzív osztályra került betegek esetén érthető összefoglaló vélemény adása igazi próbatétel. Hitetlenkedés, el nem fogadás fogad a másik oldalon. A beteg részéről a betegségek stádiumának be nem látása mindennapi problémáink közé tartozik.

Felteszem a kérdést: a korrekt felvilágosítás és a kimenetel közel biztos tudata vagy a megalapozatlanul reménytkeltő - de ezzel együtt jótékony bizakodást sugárzó véleményt támogatnák? Melyiket miért? Köszönettel venném a hozzászólásokat.

Kép címe: Utolsó kérdés.