Sokat gondolkodtam, írjak-e erről ezen a helyen. Nem szoktam politizálni és nem is szándékozom ilyen irányból megközelíteni a kérdést. Csak a tapasztalataimat adom közre. A kózházba felvételre jelentkező betegek száma kb. 30%-kal magasabb, mint a reformok előtt. A betegek általános állapota (csúnya szó: minősége): drámaian romlott. Többségük idős, számos súlyos (sokszor már nem, vagy csak alig gyógyítható) társbetegséggel rendelkezik. Sem az orvosi, sem ápolószemélyzet létszáma, sem az ágyszám nem emelkedett: a betegeket végsőkig túlhajszolt, a kötelező adminisztrációs tehertől is súlytott személyzet (az adminisztráció egy betegre eső ideje sokszor magasabb, mint a gyógyításra jutó idő) látja el. Az elvárások nagyok: gyors betegfelvétel, gyors kivizsgálás, gyors diagnózis: és végül, de nem utolsó sorban a betegek állapotának javítása. Mindezt pl. pótágyazott belgyógyászati osztályon. A legrosszabbul a betegek járnak. De ők nem tudják, milyen körülmények várnak rájuk a kórházban. Sok esetben jobban járnának, ha otthon maradnának: lenne ki etesse, itassa őket. Kérdés: mit várnak el a betegek és a hozzátartozók a kórháztól? Látják-e ők ezeket a problémákat? Ha igen:
miért nem szólalnak fel?
Az állampolgár alkotmányos jogai a hatályos eljárás során sérülhetnek, például:
- indokolatlanul lassú ügyintézés,
- hátrányos megkülönböztetés,
- nem megfelelő vagy téves tájékoztatás,
- méltánytalan személyes bánásmód,
- a tájékozatás indokolatlan megtagadása,
- jogszabályt sértő határozat,
- egyéb mulasztás
következtében.
Én nem belgyógyász vagyok és nem belgyógyászati osztályon dolgozom, de mélyen megérint ezeknek a betegeknek a sorsa.
U.i:05.19.13:30: lezártam a kommenteket.
Utolsó kommentek