Tapasztalt orvos kezdő blogja

Mit jelent az intenzív osztály az orvosoknak és mit a betegeknek, valamint azok hozzátartozóinak?
Orvosi szemmel: az intenzív osztály az életfontos szervek működését képes segíteni és  monitorozni, szerencsés esetben ezen szervek működését mesterségesen pótolni (gépi lélegeztetés, vesepótló kezelés, gyógyszeres keringéstámogatás): időt adva ezzel a szervezetnek  - az intenzív osztályon megvalósítható kezeléssel segítve - a regenerálódáshoz ~ gyógyuláshoz. Prof.dr Pénzes István ez így fogalmazta meg: Az intenziv terápia a kiesett, felborult, veszélyeztetett vitális funkciók helyettesítését, helyreállítását jelenti, miközben széleskörű megfigyelő, diagnosztikus és terápiás rendszereket alkalmaz az "oki terápia" érdekében is (időnyerés az alapbaj oki koezelésére).
A beteg szemével: kiszolgáltatottság, furcsa környezet, szigorú fekvés, sok drót és cső, gyakori, kellemetlen, esetlegesen fájdalmas beavatkozás. Sokszor kilátástalannak érzett állapot után feltűnő gyógyulás lehetősége.
A hozzátartozó szemével: furcsa szag, gépek működésének zajai, hangjelzések, sipolások, különböző drótok és csövek a szeretett családtagon. Bizakodás az életbenmaradásra és a gyógyulásra.
Mire nem képes az intenzív osztály: súlyos, előrehaladott, gyógyíthatatlan betegségek esetén tartós, érdemi állapotjavításra.

Mélységes felháborodással hallottam azt a hírt, melyszerint egy család táplálkozási szokásokra hivatkozva éhezett. Csakhogy a családnak felnőtt tagjai - házaspár - mellett gyermeke is volt. Őt sem táplálták megfelelően. Hol volt eddig a család többi tagja, a gyermekorvos vagy a védőnő, a szomszéd? Hogyan gondoskodott az állam: pontosítva az állam helyi képviselője a gyermek azon  jogáról :  hogy az állam a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítja a gyermek életbenmaradását és fejlődését. Ezen kívül: Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás ? ideértve a nemi erőszakot is ? bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. Mindezt az Unicef által deklarált Gyermekjogi egyezmény is megfogalmazza. A Magyar Alkotmányról - 17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik - már nem is szólva.

Az elmúlt napokban a médiákban megjelent és szenzációként tálalt - műtét során hátrahagyott és a beteg halálát okozó idegentesttel kapcsolatban megkerestem a Magyar Sebészeti Szakmai kollégium idevonatkozó állásfoglalását. Egy kis részlet: le kell szögezni, hogy idegentestek véletlenszerű visszahagyásának megelőzésére sem a külföldi, sem a hazai szakirodalom alapján biztos módszer nincs, illetve nem ismert. Az állásfoglalás ismeretében kell megítélni az adott esetet.

Kikapcsolódásnak egy kis humor:

Most olvastam: Mediq.blog oldalon - ami egyébként a kedvencem: nevesített és anonym orvosblogokról. A nevem nem titok. Eddig nem gondoltam rá, hogy fontos lehet. dr Katona Zsuzsa vagyok.

Most olvastam: magyar tudományos televíziócsatorna indul. Remélem, sikerül talpon maradniuk.

Sokat gondolkodtam, írjak-e erről ezen a helyen. Nem szoktam politizálni és nem is szándékozom ilyen irányból megközelíteni a kérdést. Csak a tapasztalataimat adom közre. A kózházba felvételre jelentkező betegek száma kb. 30%-kal magasabb, mint a reformok előtt. A betegek általános állapota (csúnya szó: minősége): drámaian romlott. Többségük idős, számos súlyos (sokszor már nem, vagy csak alig gyógyítható) társbetegséggel rendelkezik. Sem az orvosi, sem ápolószemélyzet létszáma, sem az ágyszám nem emelkedett: a betegeket végsőkig túlhajszolt, a kötelező adminisztrációs tehertől is súlytott személyzet (az adminisztráció egy betegre eső ideje sokszor magasabb, mint a gyógyításra jutó idő) látja el. Az elvárások nagyok: gyors betegfelvétel, gyors kivizsgálás, gyors diagnózis: és végül, de nem utolsó sorban a betegek állapotának javítása. Mindezt pl. pótágyazott belgyógyászati osztályon. A legrosszabbul a betegek járnak. De ők nem tudják, milyen körülmények várnak rájuk a kórházban. Sok esetben jobban járnának, ha otthon maradnának: lenne ki etesse, itassa őket. Kérdés: mit várnak  el a betegek és a hozzátartozók a kórháztól? Látják-e ők ezeket a problémákat? Ha igen: miért nem szólalnak fel?

Az állampolgár alkotmányos jogai a hatályos eljárás során sérülhetnek, például:  

• indokolatlanul lassú ügyintézés,
• hátrányos megkülönböztetés,
• nem megfelelő vagy téves tájékoztatás,
• méltánytalan személyes bánásmód,
• a tájékozatás indokolatlan megtagadása,
• jogszabályt sértő határozat,
• egyéb mulasztás

következtében.

Én nem belgyógyász vagyok és nem belgyógyászati osztályon dolgozom, de mélyen megérint ezeknek a betegeknek a sorsa.
U.i:05.19.13:30: lezártam a kommenteket.

Örültem a sok hozzászólásnak, amit 1-1 témámhoz kaptam. Innen jött az ötlet: a régebbi (1980-as évek) és a 2000-es évek orvostanhallgatóinak mindennapi életét: tanulás, vizsgák, gyakorlatok, tapasztalatok mintegy összehasonlítani vagy inkább csak úgy beszélgetni ezekről az időkről. Az orvosképzésben tapasztalt változásokat és a mai orvostanhallgatók elvárásait az u.n. szakmáról: az orvoslásról. Rezidensek véleményeit, hozzászólásait is szívesen venném. 

Mi természetesen nem voltunk/vagyunk ilyen sztárok. De mi is megküzdöttünk minden tapasztalatért.

A műtéti terhelésről szóló néhány gondolathoz még egy kis adalék. A teherbírást a keringés terheléshez való alkalmazkodóképessége határozza meg elsősorban. Így kaphatunk információt a keringés, illetve a szív teljesítőképességéről. A terhelés nagyságának mérésére a MET-el (metabolikus egyenértéket~metabolic equivalent) használjuk, amely az oxigénfogyasztás mérésén alapszik. A nyugalomi, ülő helyzetben lévő, kb.70 kg-s, 40 éves férfi 3,5ml oxigént fogyaszt testsúlykilogrammonként, percenként. Ez 1 MET-nek megfelel.
Az egyes mozgásfajták MET-értéke táblázatokból leolvasható, előnye az, hogy különböző mozgásformák összehasonlíthatók, egymással helyettesíthetők (pl. 3-4 MET = 5 km/ó gyaloglás, 10 km/ó kerékpározás, talicskázás vagy padlókefélés stb.).
A teherbíróképességet minősíthetjük kiválónak: (nagyobb, mint 10 MET), jónak(7-10 MET), közepesnek (4-7 MET), gyengének (kevesebb, mint 4 MET). A közepes és a gyenge besorolású betegek esetén a műtét nagyságrendjétől függően további vizsgálatok szükségesek a beteg terhelhetőségének pontos megismeréséhez. Néhány mindennapi tevékenység besorolása.

Erről a kérdésről azért szeretnék néhány szót szólni, mert ez egy másik sarkalatos pontja a munkámnak és nap mint nap problémát okoz a beteg fizikai állapotát felmérni és összevetni a várható műtéti terheléssel. Olyan ez, mint megítélni: kb. 20 éves, kicsit rozsdásodó, kerékpárral, amelyiknek rossz a fékje és néha leesik a lánca hogyan tudunk részt venni egy kerékpáros versenyen. A verseny időnként csak 2 km-s, időnként pedig egy Paris-Roubaix.

Megszületett az első téma: műtéti beavatkozást szükségessé tévő betegségről és a beavatkozás előtti betegfelvilágosításról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. A hatályos egészségügyi törvény idevonatkozó részéből az alábbi részletet fontosnak tartom előrebocsájtani.

 

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

A tájékoztatáshoz való jog

 

13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.

(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon

a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,

b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,

c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,

d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,

e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,

f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,

g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,

h) a további ellátásokról, valamint

i) a javasolt életmódról.

Aneszteziológusként és még inkább intenziv terápiás orvosként nap mint nap találkozom olyan betegekkel és hozzátartozókkal, akik aktuális (kórházi ellátást, műtétet, intenziv osztályos kezelést igénylő) betegségükről részleteiben nem tudnak semmit vagy igen keveset: igy a betegség vagy műtét esetleges negatív irányú kimenetele sem minden esetben ismert. Többször történik meg: műtét előtti altatóorvosi vizsgálat alkalmával a beteg tőlem kérdezi meg, mikor és milyen műtétet végeznek el rajta. Az is mindennapi, hogy igen súlyos, idült (krónikus) betegségeik aktuális stádiumáról nincs a betegeknek megközelítőleg sem pontos ismerete. Számtalanszor előfordul, hogy pl. intenziv osztályos kezelést szükségessé tévő betegség hetek óta folyamatosan súlyosbodik: igy orvosilag előre látható a betegség kimenetele. A betegséget elszenvedő pedig láthatólag nincs ezzel tisztában. Hiányos, vagy egyáltalán nincs felvilágosítás? A betegeknek nincs igénye a felvilágosításra? Ismerik a betegségeiket, de nem képesek elfogadni a betegség okozta megváltozott életkörülményeket? Nem érdekli őket? Ezen témában keresem a betegek és a kezelőorvosok tapasztalatait és véleményeit.